A KIRÁLYNÉT MEGÖLNI NEM KELL Gertud királyné Németországból szármozott, ő volt II. András király felesége. Magával hozta Magyarországra népes rokonságát, majd kiváltságokban résítette őket. Ez természetesen kiváltotta a magyar urak haragját. 1213-ban összeesküvést szőttek a gyülölt királyné ellen, és Pilisszentkereszten meggyikolták. Ebben az időben a király külföldön tartózkodott hadaival. A dráma cselekményeiről egy Európa-szerte ismert latin nyelvű szöveg maradt fenn. Valószínűleg János esztergomi érsek alkotása. A szöveget kétféleképp lehet értelmezni, hiszen írásjelek nélkül íródott. Ilyen lehetett az érsek válasza az összeesküvőknek. Így neki sikerült kibújnia a királynégyilkosságban való részvétel felelőssége és gyanúja alól. Íme a kétféleképpen olvasható szöveg: A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindnyájan beleegyeztek, én nem, ellenzem. Tehát ha így értelmezzük a szöveget, akkor az esztergomi érsek ellenzi a gyilkosságot. És most a másik értelmezés következzen: A királynét megölni, nem kell félnetek, jó lesz, ha mindnyájan beleegyeztek, én nem ellenzem.
II. András és Merániai Gertrúd A történet szerint míg II. András Halicsban háborúzott, a királyné, Gertrúd a rokonait ültette magas állami pozíciókba, ezért ellene Petur Bán és Bánk Bán, no meg a nagy földbirtokosok összeesküvést szőttek. Cselekedetük végrehajtása előtt azonban kikérték az esztergomi érsek, Merániai János tanácsát. Az érsek örült volna a királyné halálának, de a kockázat miatt nem merészelt egyértelműen elköteleződni a földesúrak mellett, így született meg levelében ez a fura, kétértelmű mondata: A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Egy-két vessző ide, egy-két vessző oda, és a jelentés teljesen megváltozik. Merániai János kétértelmű mondata alapján miképpen oldanátok meg a mai feladványt? Világos lép! A megoldást a hozzászóláshoz várjuk!
Kiállítás Merániai Gertrúd halálának 800. évfordulója alkalmából Szentendrén. A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz… című vándorkiállítás erőssége, hogy középkori forrásokra támaszkodva, nyomon követve az utókor változó képét a királynéról, nagyon izgalmas Gertrudis-kép bontakozik ki, amely túlmutat azon a meglehetősen démonizált képen, amely a Bánk bán nyomán kialakult. A Gertrudis - II. András király első felesége - történetével a Ferenczy Múzeum ismét olyan témához kapcsolódik, amely szorosan kötődik a szűkebb térséghez két okból is: 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben gyilkolták meg a királynét, akinek végső nyughelye Pilisszentkereszten található. Gerevich László akadémikus 1981-ben bukkant rá a sír darabjaira. A múzeum régészeti gyűjteményébe a hetvenes évek vége óta kerülnek a pilisszentkereszti ciszterci apátság területén folytatott ásatások leletanyagai, az intézmény azóta adós egy olyan kiállítással, amely nemcsak Pilisszentkereszt előtt tiszteleg, hanem az ott eltemetett királyné előtt is.
A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő: A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. (Reginam occidere bonum est timere, nolite. Et si omnes consenserint, ego non. Contradico. ) A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. (Reginam occidere bonum est timere nolite et si omnes consenserint ego non contradico. ) Egy másik forrás, Albéric (Aubri) de Trois-Fontaines burgundi ciszterci szerzetes krónikájában szintén fennmaradt az eredeti szöveg. A két különböző szövegből, és abból, hogy egyes latin kifejezések magyarul nem adhatták vissza, amit az eredeti szöveg tökéletes kétértelműsége nyújtott, eltérő fordítások születtek a legjobb megközelítés érdekében. Így szállóigeként is több változata ismert pl. : "ha mindenki egyetért", "mindenki benne van", "ha mindenki beleegyezik" vagy "én magam nem ellenzem", "én nem ellenzem" stb. II. András halicsi hadjárata alatt egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrudis ellen.
Gertrúd királyné 1213-as lekaszabolása azon kevés magyar vonatkozású esemény közé tartozik, ami bejárta a korabeli "világsajtót". Nyilván nem címlapokra gondolunk, hanem arra, hogy több mint harminc külföldi forrás is említést tesz róla. Az indítékok közt felmerült – és Katona József nyomán közismertté vált – egy személyes szál, miszerint Gertrúd fivére erőszakot tett egy magyar előkelő, Bánk feleségén. A későbbi események azonban nem ezt bizonyítják. Rögvest vissza is térünk erre, de előtte nézzük az esztergomi érsek furfangos levelét. A királynőt megölni Egyértelmű ugye, hogy egy merénylet akkor lehet sikeres, ha az elkövetők megússzák tettüket. Ehhez pedig minél szélesebb összefogásra, nagy hatalmú pártfogókra van szükség. Így került a képbe állítólag a magyar egyház feje, János esztergomi érsek, akit az összeesküvők még a merénylet előtt beavattak terveikbe. Csakhogy a főpap nem akart állást foglalni, ezért kétértelmű választ adott, amit az ember úgy értelmez, ahogy akar. Pontosabban ahogy az írásjeleket elhelyezi a szövegben.
Befejezésül nézzük meg a latin szöveget: REGINAM OCCIDERE NOLITE TIMERE BONUM EST SI OMNES CONSENSERINT EGO NON CONTRADICO. Legyen ember a talpán, aki meg tudja állapítani János esztergomi érsek véleményét a készülődő merénylet kapcsán. A Gertrúd elleni összeesküvésről szól Katona József híres drámája, a Bánk bán.
Az év végéig látható kiállításon most viszont megismerhetjük Gertrudis alakját, családját és annak szerepét a Német-Római Birodalomban, de bemutatják azt a magyar közeget is, ahová megérkezett. Az esztergomi és az óbudai királyi udvar mellett látható a merénylet helyszíne, a pilisi erdő is. Ugyanakkor a kiállításban a pilisszentkereszti síremléket a maradványokból virtuálisan újra rekonstruálták, s megtekinthető annak 3D-s változata, de látható a nyolcvanas években gipszből készült darab is. A tárlat külön egységben foglalkozik például azzal, hogy miképp jelent meg a gyilkosság a középkori - főleg külföldi - krónikákban. Végül megérkeznek a 19. századhoz, Katona Józsefhez, Erkel Ferenchez, az osztrák Franz Grillparzerhez, aki szintén feldolgozta a történetet. A tárlat utolsó egységében a 19-20. század híres színésznői vonulnak fel fotókon, rajzokon mint Gertrudis, de láthatók jelmeztervek, képeslapok és némafilmrészletek is.