A vlog két nyelven készül, angolul és magyarul. "A francia idő hiányában még nem indult el" – teszi hozzá. Az első részt itt lehet megnézni, a másodikat itt. Ildy Lee életéről és pályájáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
Én lefékeztem, aztán a húgom is észrevette, hogy nem jövök mögötte, visszafordult ő is. A felsőnket húztuk rá az orrunkra, pedig azt hiszem, még nem indult oszlásnak. Bundája épségéből ítélve nem régóta heverhetett ott. Nyitott szeme ködös, a szőr hiányos volt a mellkasán, helyette fekete, szurokszerű massza vonta be. Elképzeltem, hogy ilyen lesz az ember a föld alatt. Még jó, hogy mi nem hiszünk a test feltámadásában, legalább ebben nem hiszünk. Csodálkoztam, hogy mekkora állat, kisebbnek képzeltem egy nyulat. Biztosan a megalvadt vér, mondta a húgom. És hogy már gyerekkora óta eltervezte, hogy képeket fog festeni, oszló dögökkel. Szép, eladható tájképeket, olajjal, csakhogy mindegyiken lesz egy realisztikusan kidolgozott állattetem, ami miatt senki nem fogja megvásárolni. És ezzel mi a célod, kérdeztem. Semmi, mondta. Passzióból csinálnám, nem eladásra. A küszöb nagy határ. Ezért mondom a fiamnak, hogy sose váljunk el haraggal. Valahányszor hazajön, mindig összeveszünk. De sosem engedem el úgy, hogy nem békültünk ki, mert mi van, ha utoljára láttuk egymást.
– Welcome my friend! – mondja. – Várjuk csak egy picit – válaszolom arabul, rám néz és mosolyog. – Jól beszélsz arabul! – Hiszen ez az anyanyelvem! – közben becsúszik egy magyar szó is, mert nem jut eszembe hirtelen, hogy lehet arabul mondani, "anyanyelv". – Ne vezessen félre a piercingem és a hosszú hajam – mondom magamban. Bólogat, látszik rajta, hogy nem hiszi el, hogy valóban egyiptomi vagyok, pedig itt nőttem fel, esküszöm! Útközben mosolyogva nézem az óriási, kétnyelvű hirdetőtáblákat, miközben a sofőröm vakmerően szlalomozik az autók között. Bár anyukám Kairóban lakik, mégis másfél órába telik, amíg odaérek hozzá a reptérről. Azon tűnődőm, hogy Magyarországon néha egy harminc kilométeres távolság is el tudja szakítani egymástól a barátokat. Persze szépen lehúz a taxisofőr és száz fonttal többet kér a "félig külföldi" egyiptomitól, mint a megbeszélt összeg, de ez most nem érdekel, nem fogok veszekedni vele, ugyanis nem tudom, mik a legnépszerűbb káromkodások Egyiptomban. Azok, amiket én tudok, lehet, hogy gyerekesek és kijöttek már a divatból, biztosan kinevetne... Kifizetem.