Ekkor változott meg minden. Rájöttem, hogy a sushi hihetetlenül ízletes, mennyei manna, amit csak kevés helyen tudnak megfelelő módon elkészíteni. Most viszont lássunk néhány alapszabályt, ami a sushievést illeti! A szójaszószdilemma A sushit egyáltalán nem illik a szójaszószba tunkolni! Ha mégis megtesszük, ezzel csak a séfet sértjük meg, aki azt fogja gondolni, hogy a rizsnek és a halnak annyira borzalmas íze van, hogy azt a szójaszósszal kell elnyomni. Egyszóval: ez udvariatlanságnak számít. Persze, van, aki nem tudja nélkülözni a szójaszószt, és egyszerűen ragaszkodik hozzá. Nekik azt ajánljuk, hogy arra figyeljenek oda, ne a rizses végét mártogassák a szószba, hanem a halas részét. Ugyanis ha a rizses részét mártjuk szójaszószba, az könnyen megszívja magát, s elveszíti eredeti ízét. Továbbá az sem túl esztétikus, ha rizsszemek úszkálnak a szójaszószban. Az ízesítést tehát bízzuk a séfre. A wasabi Bánjunk csínján vele, ugyanis a legtöbbször a séf keze által már kerül némi wasabi a sushiba.
Az oszakai Swissotel Nankai készített egy infografikát a vendégeinek, amiből kiderül, hogyan kell viselkedni egy szusiétteremben, és miért művészet a szusikészítés. Mára az egész világot elárasztották a szusibárok, de valójában még mindig keveset tudunk a számtalan ízben kapható tekercsek készítésének és elfogyasztásának kultúrájáról. Összetett a képlet, hiszen nem mindegy a szusiséf személye, ahogy a késtechnika sem, a különböző változatokról nem is beszélve - írja a Dining Guide. Az oszakai Swissotel Nankai készített egy infografikát a szállóvendégeinek, hogy pontosan tudják, mivel is állnak szemben, amikor a kis tekercsekre éhezve érkeznek az étterembe. "A szusi művészete" című kiadvány olvasói tanulmányozhatják a szusik típusait, a szusiéttermek etikettjét, ahogy azt is, hogy mennyi mindent kell tudnia egy szusiséfnek, vagy, hogy milyen sok idő és gyakorlás szükséges a mesterség elsajátításához. Az infografikából kiderül, hogy az étkezés után az ételbe szúrni a pálcát óriási udvariatlanság, és egyáltalán nem kell tudni jól forgatni a pálcikát, mert a rajz szerint kézzel szusit enni teljesen elfogadott dolog.
A sushi-evés az élvezetről szól, amelyről a Netpincér "80 nap alatt a Föld körül" kampányában sem kell lemondanunk, sőt mi több sushival kapcsolatos további érdekes információkat olvashatunk a Kedves Ínyenc blogon.
Annak ellenére, hogy egyre többen szeretik a sushit, vajmi keveset tudnak arról, hogyan is kéne ezt az ízletes rizses, halas apróságot fogyasztani. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy ismertetjük a sushievés legalapvetőbb szabályait. Ám mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, az első és legfontosabb, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ettünk-e már életünk során valaha is igazi, ínycsiklandozó sushit? Ugyanis sokan úgy rajonganak ezért a japán ételért, hogy eddig csak all-you-can-eat (egy bizonyos befizetett összegért minden mennyiségben ehetsz) sushiétteremben jártak, ahol a minőség abszolút a mennyiség rovására megy. Saját bőrömön tapasztaltam mindezt. Eleinte nem rajongtam a sushiért, de kíváncsiságom miatt kipróbáltam egy hasonló étteremben, s hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle. Akkor úgy gondoltam, talán soha többet nem eszek majd sushit. De a finom ételek istene mégis megszánt, s az egyik kedves ismerősömtől ajándékba kaptam egy kupont, mely egy valódi sushiétterembe szólt.
A sushi több évtizede folytatja diadalmenetét szerte a nagyvilágban. Gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy a sushifogyasztás aranyszabályai idővel kissé elhomályosodjanak. Ez persze nem akadályozza meg a Japánon kívül élőket abban, hogy határozott véleménnyel legyenek a sushievés fortélyairól. Sokan törnek például lándzsát amellett, hogy sushit kizárólag evőpálcikával szabad enni. Ezzel szemben a japánok többsége semmi kivetnivalót nem talál abban, ha valaki kézzel fogná meg például a viszonylag könnyen széteső nigirit. Az etikett szigorúsága természetesen nagy mértékben függ az étteremtől. Egy all-yo-can-eat sushiétteremben, ahol inkább a mennyiség, mint a minőség a fontos, mások az elvárások, mint egy valódi, tradicionális japán étteremben. Anélkül, hogy túl mélyre merülnénk a sushiillemtan rejtelmeiben, nézzünk meg három alapszabályt, amihez érdemes tartanunk magunkat! Forrás: A szójaszósz nem tunkolásra való! A sushit ne tunkoljuk túlságosan a szójaszószba – csak óvatosan a mennyiséggel.
A sushira akár mint a távol-keleti ország kultúrájának megtestesítőjeként is tekinthetünk, mely egyszerűségében rejlő nagyszerűségével a szintén japán gyökerű minimalista építészetet is eszünkbe juttatja. Mint a japán kultúrában ilyen mélyen gyökerező fogásnak, a sushifogyasztásnak is igazi szertartásos rendje van. A NetPincér sushispecialistája, Sensei összegyűjtötte azt az öt legfontosabb szabályt, melyet a minél tökéletesebb gasztroélmény elérése érdekében érdemes szem előtt tartanunk. 1. Dobd el a pálcikát! Számos tévhittel ellentétben a sushit nyugodtan ehetjük kézzel, hiszen egy érzékeny "portékáról" van szó, aminek sokkal rosszabbat tesz, ha pálcikával szétmaszatoljuk. Ezért a pálca használata csak a legügyesebbeknek ajánlott. A japán éttermekben általában az étkezéshez hoznak egy úgynevezett oshiborit, egy nedves kéztörlőt, amit télen gyakran még meg is melegítenek. Ezzel a kendővel akár a fogások között is letisztíthatjuk a kezünket, de arctörlésre semmiképp se használjuk, mert az illetlenségnek számít.