Ez a hatás pedig a sok, gondosan megtervezett apróságnak (köztük Tom Hanks játékának) köszönhetően átragyog a képernyőn is.
Az Egy kivételes barát sztorija ugyanis igazából az Esquire újságírója, Lloyd Vogel (Matthew Rhys) körül forog, aki főnökétől azt az utasítást kapja, hogy dobjon össze egy 400 szavas cikkecskét Fred Rogersről, akkor is, ha Vogel ilyesmihez nem szokott, ugyanis oknyomozó újságíróként melózik. A millió problémával küszködő, megtört férfi elutazik Fredhez, és azonnal a hatása alá kerül, Fred pedig "megérzi a vérszagot", és megpróbálja kikupálni a férfit, az ő gyengéi ugyanis a megtört fazonok, egyszerűen csak azzal ér el náluk sikert, hogy komolyan érdeklődik a problémáik felől. Igen, olyan, mint egy jó pszichológus. Ezért is szerették a gyerekek Rogers műsorát, mivel emberként bánt velük, nem egy tündibündi vásárlóerőként, olyan problémákkal foglalkozott, amiknek megoldása igenis nagyon fontos lenne ahhoz, hogy normális, boldog, értelmesen gondolkodó felnőttekké válhassanak a gyerekeink, de manapság ezek megoldása századlagos. Rogers egy akkora ikon az amerikai televíziózásban, ami jóformán nincs is, mindenki imádja, mindenki sokat köszönhet neki, egy állandóan pozitív energiát sugárzó, borzasztóan szerethető figura, aki mindig azért él, hogy neked jobb legyen.
A másik probléma az, hogy néha túllép azon a határon a film, hogy egyszerűen csak finom eleganciával meséljen az életek jobbá tételéről, giccsbe fordul, ez pedig valahogy egyáltalán nem illik a képletbe. Nyilván mivel egy karácsonyi piacra kihozott filmről van szó, és a világ egyik legkedvesebb emberéről szól, aki mindenki életét megváltoztatja, nem is érdemes azt várni, hogy bedobnak valami mélydrámát, pedig van itt dráma bőven, főleg Lloyd életében, csak hát azért ott egy picit elmosolyogja magát az ember, amikor Fred izomból arcba tolt tanításai közben egyszer még ki is néz a nézőre, hogy akkor most mindannyian csináljuk azt, amit mond. De másik oldalról épp ez az a pont, ahol el is tudja kapni az embert az Egy kivételes barát, hiszen Fred Rogers nagyon egyszerű technikákkal próbálja meg a helyükre rakni a dolgokat, és amikor arra kéri Lloydot, hogy egyetlen percig hallgasson, és gondoljon azokra, akik szeretik, majd ránk néz, rájössz, hogy olyan technikák ezek, amiket igenis érdemes lenne előkapni egy-egy rosszabb napon.