Később, a 2000-es évektől jött a nagy internet boom, és egyre több információhoz jutott hozzá az ember. Akkor merültem el mélyebben Duff életútjában: a drog és alkohol okozta, majdnem halálos kimenetelű hasnyálmirigy gyulladása, majd a kőkemény harcművésszé való avanzsálása (a pali majd' 50 éves, de bármikor oda lehet állítani egy alsógatyamodell mellé, ez pedig nem kis teljesítmény annak tükrében, hogy 25 évesen egy két lábon járó vizihullára hasonlított), a pénzügyi diploma megszerzése, és a rockzenészek nek szolgáltató pénzügyi cég megalapítása mind inspirálóan hatottak rám. Mindeközben a nyilatkozatai alapján úgy tűnt számomra, hogy ő a Rockandroll Buddhája. Mindig iszonyatos békével, tisztelettel, alázattal nyilatkozott zenésztársairól, a zenéről, és az élet dolgairól. Scott Weiland halálakor ő volt az egyetlen zenész, aki a hagyományos #rip üzeneten túl egy igazi, mély és megható írással búcsúzott egykori zenésztársától, pedig az elválásuk köztudottan nem "túl szép". Duff McKagan megírta a maga történetét, amely érdekes lehet annak, aki az elmúlt 10-20-30 év rockzenéje iránt érdeklődik.
Ez a pont azonban vízválasztó lett az életében, és minden szempontból kijózanodott, hogy aztán a következő években olyan utat járhasson be, amilyet szinte senki más a rockszakmában. A könyvben a rockzenei világ egyik legokosabb és legizgalmasabb figurája élvezetes stílusban tárja az olvasó elé a földkerekség talán legmegátalkodottabb zenekarának kulisszatitkait éppúgy, mint saját életének fontos és tanulságos pillanatait. "Mellébeszélés nélkül a rock'n'roll igazi pokláról és mennyországáról" - David Fricke, Rolling Stone magazin
'85 elején ő szólt McKagannek, hogy egy Axl Rose nevű haverjával új basszerost keresnek a saját bandájukba, az L. A. Gunsba, Rob Gardner dobos és Tracii Guns gitáros mellé. Az utóbbi kettőt nem tartotta igazán jó zenésznek, ráadásul amikor húzni kezdték a szájukat, hogy nem akarnak bevállalni egy road movie-ba illő, autóstoppos-minimálbevételes seattle-i koncertsorozatot, McKagan volt az, aki rábeszélte Rose-t, hogy próbálja ki helyettük Slasht és Steven Adlert. A többi pedig már zenetörténelem... A könyv bámulatos részletességgel mutatja be, mi minden történt a zenekar életében a bevétel nélküli Gorilla Garden-fellépés után (ahol majdnem felgyújtották bosszúból az egész kócerájt) egészen addig, hogy az 1991-es Use Your Illusion I-II album a világ összes lázadó tinédzseréből (többek között belőlem is) derékra kötött kockás inges Guns-rajongót csinált. A Guns N' Roses mindössze pár év alatt lett híres és sikeres, a tagok pedig egyik napról a másikra lettek ismertek és gazdagok – ezért a szintért a Beatlesnek vagy a Rolling Stonesnak évtizedeken át keményen kellett dolgozniuk.
Értékes gondolatokat, érzéseket (szerelemről, elmúlásról, örömről – bánatról, életről – halálról, küzdelemről, győzelemről és bukásról, Istenről – emberről stb... ) nem csak régen és nem csak a 'nagy bölcsek' tudtak irodalmi szinten fogalmazni, de sok kortársunk is. Ha szerkesztenék egy ilyet, abban – a teljesség igénye nélkül – ugyanúgy helyet kapna egy-egy fontos és kihagyhatatlan dalszöveg erejéig Lovasi András, Ákos, Kiss Tibi, Pajor Tamás, Müller Péter Sziámi vagy Menyhárt Jenő mint Paksi Endre, Hobó, Kara Misi, Nagy Feró és Horváth Attila, ahogy ide kívánkozna az Akkezdet Phiai, Sub Bass Szabi vagy Kowalsky, és még sorolhatnám... (Borítókép: Lukács László énekes basszusgitáros a Tankcsapda zenekar koncertjén a debreceni Campus Fesztiválon 2019. július 19-én. MTI/Czeglédi Zsolt) A Microsoft és a partnerei kompenzációt kaphatnak, ha Ön vásárol valamint az ezen az oldalon elhelyezett ajánlott hivatkozásokat követve.
Klikk ide a rendeléshez! Sebők Tamás
A Cser Kiadó a Rocktragédiák –… Kurt Cobain világ életében utálta a Pearl Jamet. A Nirvana frontember halála előtt nem sokkal ugyan több olyan dolog is történt, ami miatt enyhülni látszott… Amikor kijött a Sonic Evolution, visszaolvastam a március 2-án publikált posztomat a januári koncertről, és fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy van-e bármilyen értelme…
A Guns N Roses és a Velvet Revolver alapító tagjának története arról, miként jutott a csúcsra, hogyan küzdött az alkohollal és a drogokkal, hogyan omlott össze és végül hogyan állt újra talpra. Húszévesen, 1984-ben Duff McKagan felkerekedett, hogy elhagyja szülővárosát, Seattle-t - részben, hogy valóra váltsa álmait, részben pedig azért, hogy elmeneküljön a heroin elől, aminek használatába addigra több közeli barátja is belehalt. Még csak pár hetet töltött Los Angelesben - az autójában lakva -, amikor jelentkezett a hirdetésre, amiben egy Slash nevű ismeretlen keresett basszusgitárost. Nem sokkal később megszületett a világ legveszélyesebb zenekara, a Guns N Roses, amely aztán több mint 100 millió lemezt adott el világszerte. Az Its So Easy és más hazugságok című önéletrajzi kötetében Duff felidézi a zenekar hihetetlen útját a világhír felé, és azt is, hogy ennek milyen ára volt. Ahogy a csapat egysége repedezni kezdett, Duff úgy érezte, neki is vége van, és kis híján tényleg belepusztult az alkoholizmusba.