Olvassátok csak: ".. darab csokoládét kettőbe osztottam, és nyújtottam Feléd az egyik darabot, és azt elrejtettem, a tenyerembe szorítottam és nem akartam megmutatni. Akkor Te nagy meglepetésemre, erőszakkal szétfeszítetted a tenyerem, és megnézted, és meglepődtél, hogy én a kisebbik darabot rejtegetem. És akkor belém vágott, hogy Úristen, micsoda nők vehettek téged körül, ha nem tudod, ha nem alapvető élményed, hogy minden nő, aki igazában az, az a kisebbik darabot tartja magának, és azt rejtegeti.... bármikor visszajöhetsz hozzám, ha vak leszel, nyomorék, rákos, idegbeteg, vagy ünnepelt író. De így ezt folytatni nem tudom. Kérlek, értsél meg, és ne haragudj. Ne haragudj, és se depresszióval, se öngyilkossági gondolatokkal, se bűntudattal ne reagálj rá" – Polcz Alaine, 1974 "Tényleg azt hiszed, hogy az engedékenység miatt vagyok olyan, amilyen vagyok – vagy lett az, ami lett? Valahogy nehéz ezt elfogadnom, mert akkor azzal kell szembenézni, hogy egy függőség keretei között kell megfogalmaznom magamat (magunkat) – pedig úgy érzem, a szabad döntésben kéne megtalálni a függőség kereteit.
Az pedig jóllehet, Alaine-nek eszébe se jutott soha, hogy másokkal kacérkodjon. "Óh, te férjeknek férje. Most vasárnap reggel bejön Egon, hozza kezében a leveledet. Bizonyisten, nagyon örvendtem. Mert látod, Kolozsvár nincsen olyan messze Pesttől, mint gondoltam, de te messzebb vagy. Hát azért ne gondold mindjárt azt, hogy ez szerelem. De talán annál sokkal rosszabb. Hozzászoktam egy hanghoz, a Tiédhez, és most mintha a többiek más nyelven beszélnének. " – Polcz Alaine, 1955 (Kolozsvárról Pestre) Ezzel együtt persze a kötet, mint olvasmány, lebilincselő. A majdnem ötven évnyi levelezésnek van egy csodálatos íve. A kezdeti perzselő szerelmet először Alaine egyre gyakoribbá váló betegeskedése árnyékolja be (emiatt sok időt töltenek külön), majd a Miklós nőügyei miatti konfliktusok sűrűsödnek. Mészöly többször volt másba szerelmes házasságuk alatt, és többször el is hagyta Alaine-t, ezekből a szakításokból pedig egyre nehezebben tudta visszakönyörögni magát. A könyv nem igazán részletezi a nőügyeket, tulajdonképpen konkrétan egy hölgyet említ, akit csupán K-ként emlegetnek a levelekben, ebből következtetve azt tartom valószínűnek, hogy ő lehetett a legmeghatározóbb kapcsolata az írónak a felesége mellett, mert ezért a bizonyos K-ért többször is elhagyta, sőt egy időben nyitott házasságban is élhettek, legalábbis ez sejlik ki a soraikból.
És viszont. Szerintem ez így rendjén való volt, még ha ennyire ellentétes alkatok viszonyát a külvilág általában nem is érti. " – írja e könyvben Nádas Péter a Bármi jő. Emléklapok halott barátaimról című esszéjében. Tartalomjegyzék 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 teljes tartalomjegyzék... Kapcsolódó termékek
2017. szeptember 26. | | Olvasási idő kb. 5 perc Az ember szerencsére kifejezetten ritkán találkozik olyan férfival, aki megcsalja a feleségét, vagy huzamosabb ideig tart szeretőt, és utána még vissza is könyörgi magát. Ja, nem! Bocsánat, csak próbálok valamit megtartani még abból a mesevilágból, amit gyerekkoromban elképzeltem, ahol minden hímnemű olyan volt, mint az apám: szép, okos, hűséges. Aztán időközben felnőttem, és rájöttem, hogy az ilyet nagyítóval kell keresni, de még azok között is, akik gyönyörűen tudják megfogalmazni az érzéseiket. Szentesi Éva elolvasta Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezés ét, amely A bilincs a szabadság legyen címet kapta. És most ír róla nektek: – Egy könyv az élet A kötetben – amely Polcz Alaine és Mészöly Miklós 1948 és 1997 közötti levelezését tartalmazza – egy legendás, ám annál zsarnokibb szerelem története rajzolódik ki. Egy olyan szerelemé, amilyenről azt hisszük kiskorunkban, hogy egyszer velünk is megtörténik majd. Mert egyszer jönni fog az az egy, aki örökkévaló, aki igazán passzol, aki a csontunkig hatolóan szeret, aki zsigerileg hasonlít valami ismerősre ebből a világból, aki soha nem hagy el, aki soha nem ereszt.
Pontosan hetven évvel ezelőtt, augusztus 12-én volt Polcz Alaine és Mészöly Miklós esküvője. 52 évig voltak házasok. 50 évnyi levelezésük kötetben jelent meg pár éve, Seres Tamás rendezett felolvasószínházat belőle. Augusztus 18-án A bilincs a szabadság legyen c. esten Csákányi Eszter idézi meg Polcz Alaine-t, Trill Zsolt pedig Mészöly Miklóst a Zsámbéki Romtemplom egyedülálló díszletei között. Polcz Alaine és Mészöly Miklós (Fotó/Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis) Egy talpig racionális, föld jegyében született, görcsösségig kemény és csontos lény vonzódott egy levegő jegyében született, betegségeitől törékeny lényhez. És viszont. Szerintem ez így rendjén való volt, még ha ennyire ellentétes alkatok viszonyát a külvilág általában nem is érti. " – részlet Nádas Péter Bármi jő című, a levelezéskötethez írt esszéjéből. Egy emberpár története a 20. század második felében, s ahogyan egy harmadik személy, a "tanú" emléklapokat fűz hozzá, a történetből hármuk drámája bontakozik ki. Az emlék(lap)író Nádas Péter hajszálpontos dramaturgiával szituál: a szobában áll az asszony a bőröndjeivel, menekülésre készen – mi zajlik le addig, amíg a férfi visszakönyörgi?
Összefoglaló Nádas Péter Bármi jő – Emléklapok halott barátaimról című esszéjével A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921-2001) és Polcz Alaine (1922-2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka.
Olyan világba születtem és növekedtem bele, amelyben az élet megszokott részének számított a levelezés. Egy emberi lény elővett egy vagy több papírlapot; tollal, ceruzával vagy betűkaros írógéppel leírta közlendőjét egy vagy több másik ember számára; összehajtogatta, borítékba csúsztatta, megcímezte, bélyeget ragasztott rá (gyakorlott levelezők nagy mennyiségben vettek különböző címletű bélyegeket), végül levélszekrénybe dobta vagy dobatta, … Tovább